Mikor fogok már valamit érzékelni?!

Hogyan is alakult ez nálam...? Csak homályosan emlékszek, mert éles átmenetek sosem voltak a fejlődésem nagy Útján. De arra határozottan emlékszek, hogy amikor elkezdtem intenzíven az Úton való menetelt, akkor követelőztem, mert mindent tudni akartam. Mondjuk most is, de szolidabban. Mostanra ki tudom várni. Már tudom mit jelent az, hogy "megérni rá". Mert a Lélek nem bír el mindent egyszerre. Szép is lett volna, ha annak idején az elemi első osztályban már rögtön egy érettségi írásbelijével felérő fogalmazást kellett volna megírni....na, ez pont ilyen.

A legelső emlékem az érzékelésről az, hogy talán 2006-ban beszélgettem egy nagyon kedves ismerősömmel. Egy szőke hajú nyugdíjas néni volt Ő, Rózsika. Az angyalokról beszélt, ittam szavait. Nagyon-nagyon érdekes volt, amit mondott, nem vontam kétségbe. Valahogy tudtam, hogy igaz. Megmutatta, hogyan nézzem a kezemet, hogy láthassam az azt körülvevő réteget. Ma már tudom, hogy ez az étertest. Kocsiban ültünk és nézegettem a kezem az ülés sötét kárpitja előtt, és talán láttam amit kellett. De nem voltam biztos benne. Mert miben is lehetünk biztosak, amit ugye nem a fizikai szemünkkel látunk vagy a kezünkkel fogunk? Semmiben.....ilyen ez a spirituális világ! Sose láttam semmit, pedig nagyon akartam. A reiki tanfolyam környékén 2012-ben, még követelőztem is! Társaim láttak mindenfélét: aurát, angyalokat stb...én meg semmit és jól el is keseredtem. Miért nem látok semmit? De miért, de miért??? Aztán rájöttem, hogy érzem azt, milyen a másik. Érzem a szomorúságát, idegességét, ha a mondandóm felbosszantja vagy éppen nem érdekli. Ez egyre erősebb lett az évek múlásával. Megéreztem őt a távolból vagy láttam, miből mi lesz, mi fog történni stb...nagy dolog pff... de miért nem látok még mindig?! Majd egy másik szőke hajú nyugdíjas néni, aki egyben életem egyik legnagyobb segítője és földi mentora is, Edit, újra és újra ismételgette önmagát, amikor morgolódtam, mert nem látok semmit: Türelem! Majd......najóóó, de mikor?! (valószínűleg azért is akartam annyira, mert minden valamire való spiri ember LÁTÓ hűűűű, aztakaroménissss!)

Aztán kifejlődött a belső látásom, tisztán érzek meg egyebek, de nem látok! Namost hozzátartozik a nagy vágyhoz az, hogy ha látnék, akkor azt is látnám, amit nem akarok.....nevezetesen azokat, akik nem a Fényt szolgálják....akik a bolygónk más dimenzióiban élnek és nem életünk elősegítésén munkálodnak...akarom én ezt? Elbírnám? Valószínűleg nem, mert mára tudom, hogy ha így lenne, ha lebírnám mindezt, akkor már rég látnék. ÉS! Most mi a fontosabb? Látni a "szépet" vagy mögéérezni és tudni, hogy itt valami nem stimmel. Látni vagy érezni? Érezni vagy látni? Igazából élvezem, hogy érzem azt, amit más nem. Tisztább képet kapok a létről általa. Már nem akarok látni, csak egy picit. De ezt is az egóm akarja, hogy lásson már valami érdekeset............valójában nincs rá szükség. Ha kell, úgyis látni fogok! Mára ezt is tudom, mit jelent: HA kell. Ha ez a Legfőbb Jót szolgálja. Ha hozzátratozik az én kis egyedi puzzle részletemhez ez, hogy lássak. Hamár elbírom. Ha elbírom és a Legfőbb Jót is szolgálja, látni fogok. Nem hiányolom.

Ugy gondolom, hogy a legbiztosabb dolog a világon éppen az, ami mások számára bizonytalan. Vagyis az, amit érzek. Persze van olyan, hogy bizonytalan vagyok, mert éppen azt a dolgot nem kell se tudnom, se éreznem, de amikor megvan az információ, annál biztosabb nincs. Pontosan lehet érezni, ha valaki hazudik. Vagy amikor a másik látszólag erőszakos viselkedése mögött egy "csinálujk meg/tudjuk" le motiváció van. Mögé tudsz látni a veszekedéseknek, látod a szemellenzőket és tudod, min csúsznak el. Látod a hamisságot, vagy a tisztaságot, érzed. 

Szerintem ma egyre többen érzékelnek, csak nem tudják mit. Meg félelmtesnek tartják, hogy húúúúú, ez honnan jöhetett, amikor előre meglátnak helyzeteket. És félnek tőle. Ahogy csatornáid egyre tisztábbak lesznek, egyre tisztábban is fogsz érzékelni. A segítőink ezeken a csatornákon lépnek velünk kapcsolatba. És vegyük tudomásul, hogy szellemi lényeg vagyunk, akik fizikai testet öltenek. Ne üljünk fordítva a lovon! Nem test vagy érzelmekkel, hanem pont fordítva van. Ha fura dolgokat tapasztalsz, akkor az azért van, mert érzékelsz. Használd ki és fejleszd magadban. Lezárásképpen ide mások azt írnák, hogy: Hidd el, megéri. Én sem tudok mást, csak ezt. Megéri :-)

- Dávid Gréta Csengyettyű