"Jött az élet: tessék itt egy lehetőség, tessék itt vagyok, élj!
Te: nem érek rá, annyi dolgom van! A csekkek, a mosnivaló, a határidő...
Jött az élet: gyere, mutatok neked valami szépet, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje! Gyere, megmutatom!
Te: nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg tennivalóm van, talán majd később!
Jött az élet: megmutatom neked a szerelmet! Itt van, oda adom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed!
Te: sajnálom, de nem lehet, félek tőle, nem lehet. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, talán majd máskor!
Jött az élet: játssz a gyerekeddel, mutasd meg neki milyen jó élni, milyen jó itt lenni!
Te: dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm.
Jött az élet: legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt amit szeretsz!
Te: annyi a baj, a gond, a keserűség. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Mert gyermekkoromban, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert amit nem lehetett, mert, mert, mert....
Jött a halál: menni kell."
**********************
Hol van az ÉLET? A jelen pillanatában. Az Élet akkor megy el melletted, akkor rohan, suhan el észrevétlen, ha elmulasztod megélni a jelen pillanat csodáit. De mi is ez egeszen pontosan?
Adott egy csokor rózsa, vagy egy még élettel telibb dolog: egy harmatos nyíló, vörös, illatos rózsa. Nagyon szeretem, főleg a bódítóan illatos, színátmenetes változatát, teljesen bele tudok veszni. Reggel, amikor harmatos minden, ott vannak a rózsa nyíló szirmain is a kis vízcseppek. És odamegyek, megcsodálom, már kezdek beleveszni abba a látványba, ami nyújt a színe, a formája, az a sok harmatcsepp......az Élet elevenedik meg benne. Aztán odalépek, megérintem alulról a virág fejét, annyira lágy érzés a tenyeremben tartani óvatosan, aztán odahajolok és elveszek abba az eszméletlen illatba....nem győzöm eléggé szagolni, ezért jó mélyen belélegzem azt az áható illatot, hogy minél inkább emlékezzek, velem legyen. És ha becsukom a szemem, látom magam előtt, érezem, élvezem...hol vannak ilyenkor a csekkek? A munkahely? A konfliktusok? Minden más.....ilyenkor nem léteznek. Miért? Mert NEM GONDolsz rájuk. A jelen pillanat megélése kiszorítja azokat a dolgokat, amin pörögsz egész nap. És ha ezt művelni tudod, ha bele tudsz veszni a jelen pillanatába, 100%-ban tudod azt élni, akkor a rezonanciád is megváltozik. Nem húzod le saját magad az aggodalmaiddal, a félelmeiddel, a keserűségeddel. Ezt már azzal is el tudod kerülni, ha egy dallamot vagy mantrát dúdolsz. TEDD! Szakadj ki az elmédből és ÉLJ! Mert elszalad az élet melletted. Tényleg. Én pl. nem emlekszek életem 20as, 30as éveire, hogy miket csináltam. Azt tudom, hogy dolgoztam, meg párkapcsolat, de Élettel teli igazi pillanatok, mint egy harmatos rózsa illatozása, az nem nagyon volt. Egészen egyszerűen azért, mert nem voltam JELEN. Azóta sok ilyen pillanat van. Bárhol és bármikor élhető, csak hozz erről döntést. Tőled függ, hogy megszakítod az agyalásodat, a félelmeidet, az aggodalamidat egy kis jelen-léttel. Vedd észre, hogy ezek a dolgok csak akkor és csakis akkor léteznek, ha ezekre gondolsz. Mondhatjuk úgy is, hogy a gond csakis akkor létezik, ha GONDolkodsz. Benne van a nevében, lásd meg ezt. Próbáld ki.
Légy jelen, legyél megfigyelő. Hogyan? Hát figyeld magad, ahogy végzed a dolgaidat. Figyeld, ahogy mosogatsz, ahogy vasalsz, vagy zuhanyzol. Amint megfigyelővé válsz, szerte foszlanak a gondolataid, és beköszönt a fejedben a CSEND...és JELEN vagy.
Van, akinek ez könnyebb, van akinek nehezebb. Ez nem baj, csak gyakorolj kitartóan. Eleinte 1-2 masodperc a csend, majd egyre több lesz, egyre több. És egy pillanatban egyszercsak megérted, megéled, hogy mit jelent a jelenlét, átveszed az uramat az elméd felett. TE leszel a főnök!
- Dávid Gréta Csengyettyű
