Belső transzformáció - Újjászületés
"Látni lehet az embereken, ha szerelmesek. Sugároznak, boldogok, nevetgélnek, könnyedek...
Óh, de szerencsés az, akinek van szerelme!
De szerencsés vagyok, hogy beleszerettem önmagamba. Így társ nélkül is ragyoghatok." - Felhő
A legrosszabb ellenségeid sem tudnak annyi kárt okozni neked, mint saját gondolataid.
Buddha
A lélek utazása során sok tapasztalatot szerez, ami kiolvasható a szemekből, hiszen a szem, a lélek tükre. Benne van minden fájdalom, keserűség, a csalódástól való önvédelem, bátortalanság, gyűlölet, tanácstalanság....ha nem mer szeretni vagy ha fél mindenkitől, mert azt hiszi, bántani akarják. Szemét lesüti, úgy jár az utcán. Beburkolózik sötét ruhákba, ami még csak jól sem áll rajta. Elbújik, lemond mindenről, amitől jól érezhetné magát. Próbálkozik, próbálkozik, de nem az igazi. Nem azt kapja vissza az élettől, amire vágyik igazán. Csak fél megoldásokat. Nem az igazi...
A lélek arra vágyik, hogy ezektől a súlyos és hátráltató energiáktól, terhektől, blokkoktól megszabadulhasson, mindent el is követ ennek érdekében, csak ott van ugye a szabad akarat intézménye. Mert bizony ha az elme azt mondja, hogy NEM, én ebben nem hiszek, akkor görgeti tovább magával az összes tapasztalatát és a szemek szomorúak maradnak..csalódottak, üresek, kétségbeesettek. És nem kapja meg azt, amire a szíve mélyén vágyik.
Aztán történik egy áttörés az elmében. Az egó elkezd engedni, már nem tudja a látszatot fönt tartani, kihúzták a lába alól a talajt. Trónfosztottá vált, igába hajtották, most már csak másodlagos szerepet tölthet be, mert lehullt a lepel a hamis uralkodóról...a kicsi én a sarokban a nagy Én pedig végre elkezdhet kiteljesedni.
Hosszú az út, viszont annál tudatosabb már. Tudja a lélek, hogy egy út van és az a Haza vezető Út. Vissza Őhozzá, a Mennyei Atyához, mert Őbelőle van, és a szeretete ott van vele végig. Ez tartja benne a lelket, a Fényt, hogy van remény és mágneses vonzalmat érez, hogy beteljesítse sorsát. Elkezd egyre tisztábban látni, felfedezi saját magát másokban, rájön, hogy minden EGY. Mindenki a Testvérem, egy tőről fakadunk. Sorra veti le álcáit, lélekláncait, mindent, ami visszafogja, hogy valódi önmaga lehessen végre! És megtörténik a csoda egy péntek délután, a tükör előtt állva, sok-sok sírás után és könnyező szemekkel egy belső hang azt mondja: - Ne haragudj, hogy olyan sokat bántottalak, bocsáss meg! Isten veled, elmegyek! A következő hang, pedig már így szól a lemerevedett test bensőjéből: - Jól van. Jó lesz ez, szép vagy! Megérkezett az Új NŐ! Gyerünk sminkelni!
és kiszabadultam....
- Dávid Gréta Csengyettyű